Róm 8,32 – „Od’adtam életem”

• Isten a Fiát értünk adta, vele együtt mindent nekünk ad.

  • Értünk = javunkra, megmentésünkre.

  • Értünk = hogy „cserébe” mi az Övéi legyünk. „Od’adtam életem, / Mit adsz te énnekem?”

• Isten úgy adta oda a Fiát, hogy nem kímélte. Az Ő ajándéka áldozat, lemondással, fájdalommal jár. „Mind érted tűrtem el, / Mit tűrsz te értem el?”

• Mindnyájunkért odaadta. A hívő mondhatja: értem adta oda. A hitetlennek az szól, hogy „teérted is odaadta Isten Jézust, neked is meg kell térned”.

• „Vele együtt mindent”.

  • „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek, és megadatik nektek” (Jn 15,7).

    • Megmaradok Őbenne: nem akarok tőle távol élni, olyasmikbe belemenni, ahova Ő nem jön velem. (Példa: a szabadult alkoholista, aki a kocsma előtt kérdezte, hogy „Úr Jézus, bejössz velem?” – és nem ment be.)

    • Beszédei megmaradnak énbennem: nemcsak gondolkodom rajta, cselekszem is, célommá válik, hogy megvalósítsam, amit Jézustól tanultam.

    • Ez a kettő alakítja a kéréseimet. „De hittel kérje, semmit sem kételkedve” (Jak 1,6).

  • „Minden a tiétek, ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” (1Kor 3,22–23) – ezért ne dicsekedjetek emberekkel. Amit emberektől kaphattok, az rész szerinti. Csak Krisztussal igaz, hogy minden a tiétek.

  • Békességünk van Istennel (Róm 5,1), ezért a háborúságokban is dicsekedhetünk – azzal, hogy békességünk van.

    • Azért, mert „megigazultunk hit által”. Isten tart igaznak, ez felülír minden emberektől jövő vádat; Ő adott örök életet, ez nagyobb mindennél, amit a világban veszíthetek.

    • Azért, mert Krisztus megbékéltetett az Atyával. Tehát a békesség nem egy érzés. Ha „békétlenül érzem magam”, akkor is békességem van, ebben kell hinnem.

  • „Szentlelket (ad) azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,13).

    • „Erőt kaptok… és tanúim lesztek”.

    • A Lélek gyümölcse (Gal 5,22). Terem-e bennem? (Egyetlen gyümölcs!)

    • A Lélek ajándékai: „Ő adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, pásztorokul és tanítókul” – és az egész gyülekezetet. Ő kormányoz benne – engedelmeskedem-e? Presbiterként, szolgálóként Istenre figyelek-e, Őt akarom dicsőíteni, vagy önmagamat megvalósítani?

  • „Százannyit… házat, földet, testvéreket… üldöztetésekkel együtt; a jövendő világban pedig az örök életet” (Mk 10,30).

    • A földi javak is Istentől kapott ajándékok („házat, földet”).

    • A gyülekezet, mint Isten családja („fi- és nőtestvéreket”), ajándék, a benne meglévő nehézségekkel együtt. Isten formál, ill. rajtunk keresztül akarja megmutatni magát a világnak (bizonyságtétel).

    • Az üldöztetés, mint Isten ajándéka („a keresztet Te adod”). Ha engem üldöznek Krisztusért, tudok-e hálát adni? (ApCsel 5,41). – Ezzel is formál, és azon keresztül is bizonyságot tesz, ahogy én hordozom az üldöztetést.

  • „Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón”. Kiket ajándékozott nekem?

    • Ha tehernek érzem, akkor is ajándék.

    • Ezt kérni is lehet, sőt kell (Eszt 7,3: „életemet, népemet adják nekem, mert eladattunk…”).

  • „Semmi nélkül valók és mindennel bírók” (2Kor 6,10) – ez a látás is ajándék. (I. I. bizonyságtétele: „semmink sem volt… mindenünk megvolt”.)

• „Mindezt adom neked, / Add nékem szívedet!”